MTK legendárium | 299. rész

Az MTK-alapító Szekrényessy Kálmán élete. „Az első hazai sportklubokat dzsentrik alapítják.” 80. rész.

Amikor Szekrényessy Kálmán sporttevékenységéről ejtünk szót, nem hagyhatjuk figyelmen kívül klubalapítói munkásságát, azt a heroikus küzdelmet, melyet a maradi társadalmi viszonyok ellenében a sport meghonosítása érdekében fejtett ki. Szekrényessy tisztában volt a feladat nagyságával, mint ahogy azt is világosan látta, nem elegendő néhány új sportágat meghonosítani, önmagában kevés a sportágakat népszerűsítő sportbravúrokat végrehajtani, a szakirodalom megteremtésénél is többre van szükség. Olyan szervezeti egységeket, társadalmi csoportosulásokat kell létrehozni, amelyek garantálják a folyamatos sportolás gyakorlatát.

A sportklub olyan, mint a futóhomokra ültetett fa, megköti és maga köré gyűjti a sodródók tömegeit, így teremtve éltető humuszt a gyenge palánta növekedésének, a fiatal magyar sport életesélyeinek. Szinte valamennyi magyar klub alapításánál jelen volt (a Szekrényessy család több tagjához hasonlóan), mégis mind közül kiemelkedik az MTK életre hívásának ténye, mellyel Szekrényessy a magyar sportdemokráciát teremtette meg, nem csupán hazánkban, de Kelet-Európában is elsőként. A sajátos magyar folyamat megértése céljából elsőként lássuk a nagyjelenet mögötti színpadi háttérképet…!
A 19. század nyolcadik évtizedében a dzsentri, e szerethető őslény, lecsökkent élettere ellenére is boldogan lubickolt a dualizmus „Pannon-tengerének” langyos vízében, melyben épp oly jól érezte magát, mint valamely, mindent túlélt joviális Tyrannoszaurusz.
Ős életközegét vesztve, beérte ős-nevével, melynek fényében sütkérezett napestig, s ha alkalma nyílt rá vadászgatott a Pannon társadalom bő füvű sztyeppéin… 
Bókoló természete, mellé kockás nadrág, sárga gigerli cipő és tulipiros nyakkendő dukált. Címeres ezüst tárcája – magánál hordható pedigréként – bővítette kelléktárát, melynek leginkább tekintélyt parancsoló darabját, ezüstgombú sétapálcája képezte, melyet – ha tétje volt – átszellemülten pörgetett galambszürke cilindere mellett.
Mindennapi kenyere a társas élet és a szalonérintkezés. Vesztett domíniuma helyett legfőbb tőkéje – átmentett szellemi „vagyona” – elévülhetetlen társadalmi kapcsolatrendszere volt.

Mint kaputos ember bejáratos volt az úriházak vizitszobáiba. Imponálóan magabiztos és céltudatos volt a széptevésben, a könnyű társalgásban és alkalmi lelkesedésben. Szalmatüzű lángolással gyakran elragadtatta kávéházi közönségét, szépasszonyokért, lovakért és puskákért való lelkesedése nem ismert határokat. Földnélküli Jánosként uralkodói grandezzával tudott élni, ősei homo regius állását könnyen feledte ama bizonyos négy királyokért, kiknek kegyeit olykor elnyerve, krajcárokkal is beérte. Reggelijét gyakorta fedezte e kétes „uralkodói” donációból, megelégedve egy vizes zsemlével és hígtojással.

Ebédre nemzetsége tehetősebb tagjaihoz tért be, hol porcelánok és ezüstök között oly boldognak érezte magát, mint a kis Napóleon mikor odahagyta Szent Ilona szigetét.
Senki sem tudta oly imponáló modorossággal múlatni „száműzetése” napjait, mint épp a talajvesztett, mosolygó magyar dzsentri a maga krajcáros életét…
Előszeretettel tömörült társadalmi egyletekbe, klubokba, melyek a céltól függően hol jótékonysági, hol kulturális, hol pedig sport jelszavakat tűztek zászlaikra.
Az egyleti selyemzászlókra felvarrható sportjelszavakra azonban még várni kellett, míg Miksa gróf elunva nyugat-európai „bámészkodást” visszatért magyarországi birtokaira, s 1875 madárdalos tavaszán megalapította az első modern magyar sportegyletet.

A legendás gróf, Eszterházy Miksa (1837-1883) valójában az MTK-alapító Szekrényessy Kálmán negyedfokú unokatestvére lévén méltán mutatott érdeklődést a sportok iránt. Mint követségi attasénak párizsi, amerikai, de főként londoni állomáshelyein bőven nyílt módja tanulmányozni a fejlett nyugat-európai sportklubok működését. Itt vált szerelmesévé az ökölvívás mellett az úszásnak, futásnak és minden szabadban végezhető angolszász típusú atlétikai tevékenységnek.
Viator néven maga is több verseny résztvevőjévé és szakcikk szerzőjévé vált. Az általa alapított Magyar Athletikai Club (MAC) pedig az első angolmintájú, azaz modern hazai sportklubunk lett.

Ezt olvastad már?